Baka András köztársasági elnök beszéde a Nagybajomi Csokonai Vitéz Mihály Iskola és Kollégium tanévnyitóján

Tisztelt Főigazgató Asszony! Tisztelt Tanári Kar!
Kedves Vendégek, Kedves Diákok!

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm mindannyiukat a 2026/2027. tanév nyitóünnepségén.
Magyarország köztársasági elnökeként azért jöttem ma a Nagybajomi Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskolába, hogy itt fejezzem ki az egész magyar nép megbecsülését minden tanárnak, pedagógusnak és diáknak, mindazoknak, akik vidéken, nehezebb körülmények között dolgoznak és tanulnak. Mindenkinek, aki esélyt teremt a nagyvárosoktól távol eső kisebb településeken élő gyerekek számára, hogy fejlődjenek, felemelkedjenek, hogy teljes életet éljenek.

Vallom, hogy a pedagógusok munkája az egész nemzet számára alapvető stratégiai fontossággal bír. A pedagógus egyszerre odafigyel és fejleszt, pszichológiai módszereket alkalmaz, példát mutat és belső tartást ad, esetenként szociális munkát végez. Az oktatás szellemisége formálja az egész közösséget, megalapozza az egész nemzet jövőjét. Nem véletlen, hogy a régi időkben a pedagóguso hivatást a legmagasabb fokú elismerés övezte. Hiszem, hogy ma is ezt érdemli.

Kedves Pedagógusok!

Első sorban az elismerés szavait kívánom hangsúlyozni Önöknek.
Édesanyám tanár volt és feleségem, Katalin is a tanári hivatást választotta, ezért talán van némi rálátásom arra, mennyi munka, türelem és figyelem van egy-egy tanóra mögött. A pedagógus munkája ugyanis messze nem ér véget a tudás átadásánál.

Egy jó tanár figyel és bátorít, példát mutat és irányt ad. Észreveszi a tehetséget, olykor még azelőtt, hogy a gyermek maga felismerné. Segít túllépni egy kudarcon, és néha egyetlen mozdulattal vagy gesztussal olyan önbizalmat ad, amely hosszú évekre elkíséri a diákját.

Somogy nagy írója, Fekete István évtizedekkel később is szeretettel idézte fel egykori tanítója, Gansler bácsi alakját. Nem egy tanórára vagy egy megtanult leckére emlékezett. A mosolygós arc maradt meg benne, egy vállveregetés, néhány biztató szó. A diákok idővel bizonyára sok mindent elfelejtenek abból, ami az iskolában történt. De arra sokáig emlékezhetnek, ki hitt bennük. Ki biztatta őket, amikor valami nem sikerült. Ki látta meg bennük a tehetséget. Biztos vagyok benne, hogy ennek az iskolának a tanáraira és dolgozóira is sok-sok gyermek fog így visszagondolni.

Ez az iskola az átlagos iskolánál sokkal többet nyújt, nemcsak tanít, hanem esélyt is teremt. Segíti a felzárkózást, kollégiumával közösséget és biztonságot nyújt, a sporttal, a zenével, a kirándulásokkal és a közös élményekkel pedig gazdagabbá teszi a gyerekek életét.

Hiszem, hogy egy gyermek lehetőségeit nem határozhatja meg az, hogy az ország melyik részén, egy nagyvárosban vagy kisebb településen nő fel. Minden gyermeknek jár a lehetőség, hogy tanuljon, fejlődjön, megtalálja azt, amiben tehetséges, és idővel maga dönthessen arról, merre szeretne tovább indulni.
Amikor Önök ezért dolgoznak nap mint nap, valami nagyon fontosat mondanak ki, hogy minden gyermek érték. Hogy mindenkiben van lehetőség. És hogy senkiről nem mondunk le. Ezért a munkáért köszönet és megbecsülés illeti Önöket.

Kedves Diákok!

Van egy gyanúm, hogy ma reggel nem mindenki ugrott ki az ágyból azzal, hogy végre szeptember elseje van. Talán van, aki még szívesen aludt volna egy kicsit. Van, akinek már most hiányzik a nyár, a szabadság, a játék, a késői lefekvés. De biztosan sokan vártátok is ezt a napot, hogy újra találkozzatok a barátaitokkal, elmeséljétek egymásnak, mi történt veletek a nyáron. Szeptember elseje mindig egy kicsit különös nap. A nyár még nagyon közel van, de előttünk áll a hosszú tanév. És ma még nem tudjuk, mi mindent tartogat.

Az iskola arra való, hogy tanuljatok, hogy egyre többet tudjatok a világról. Hogy megismerjétek, mi történt régen, felfedezzétek a természetet, és megtanuljátok megfogalmazni gondolataitokat. De szerintem ennél is többről van szó. Itt tanuljátok meg azt is, hogyan lehet együtt dolgozni másokkal. Hogyan kell segítséget kérni és segítséget adni. Hogyan lehet elfogadni, hogy nem vagyunk egyformák. Hogyan kell újrakezdeni, ha valami nem sikerült. És hogyan lehet kiállni valaki mellett, akinek éppen szüksége van ránk.

Legyetek kíváncsiak! Merjetek kérdezni akkor is, ha nem vagytok biztosak benne, hogy jó kérdést tesztek fel. Merjetek jelentkezni akkor is, ha nem tudjátok egészen biztosan a választ. Egy rosszul sikerült dolgozat, egy elrontott feladat vagy egy rossz válasz soha nem végleges. Fontosabb, hogy kijavítjátok-e, megpróbáljátok-e újra.
Azt szeretném kérni, hogy figyeljetek egymásra. Lehet, hogy a mellettetek ülő osztálytárs egészen másban jó, mint ti. Más érdekli, másképpen gondolkodik, más dolgok okoznak neki örömet vagy éppen nehézséget. De az iskola egyik fontos tanítása éppen az, hogy tudjuk becsülni azt, aki különbözik tőlünk. Minden ember különböző, de ettől egyikünk sem különb a másiknál. Néha pedig egészen kevés kell ahhoz, hogy valakinek jobb legyen a napja. Egy biztató szó. Egy kis segítség. Vagy egyszerűen annyi: "Gyere, ülj ide mellém!". Lehet, hogy annak, aki kimondja, ez csak egy mondat. Annak viszont, aki hallja, nagyon sokat jelenthet.

És végül azt kívánom nektek, hogy merjetek egy kicsit bátrabbak lenni. Próbáljatok meg valamit, amiről eddig azt gondoltátok, hogy nem nektek való. Olvassatok el egy könyvet, amit magatoktól talán nem választanátok! Álljatok ki valakiért! És merjetek segítséget kérni, amikor szükségetek van rá! Mert az iskola egyik legfontosabb feladata, hogy segítsen megtalálni, mi minden lehet belőletek. Lehet, hogy ebben az iskolában ül most egy jövőbeli orvos, fodrász, tanár, egy mérnök, eladó, gazdálkodó, talán egy művész, autószerelő vagy élsportoló. És az is lehet, hogy valamelyikőtöknek egyszer majd olyan szakmája lesz, amely ma még nem is létezik. Ezt ma még egyikünk sem tudhatja. De azt igen, hogy Magyarországnak szüksége lesz rátok. A tudásotokra, a kíváncsiságotokra, a tisztességetekre és a bátorságotokra.

Kedves Elsősök!

Hozzátok külön is szeretnék szólni, hiszen számotokra a mai nap valóban valami egészen újnak a kezdete. Új az iskola, a tanterem, a tanító néni vagy bácsi, az osztálytársak, újak a feladatok. Lehet, hogy van köztetek, aki nagyon várta ezt a napot és biztosan van olyan is, aki egy kicsit izgul. Ez így van rendjén. A felnőttek is izgulnak, amikor valami fontos és új dolog kezdődik az életükben. Ha pedig ma valami még nehéznek vagy ismeretlennek tűnik, ne aggódjatok miatta! Nem kell mindent azonnal tudni, és nem kell mindennek elsőre sikerülnie! Hamarosan megtanultok írni, olvasni, számolni. Új barátaitok lesznek, és egyszer csak azt veszitek észre, hogy ami először idegen és félelmetes volt, az már ismerős és természetes. Azt kívánom nektek, hogy szeressetek ide járni, legyetek szorgalmasak, és leljetek sok örömöt a tanulásban!

Kedves Ünneplő Iskolai Közösség!

Egy új tanév kezdetén sok mindent lehet kívánni. Mert az iskolából nemcsak azt visszük magunkkal, amit megtanultunk. Hanem azt is, amit közben megtudtunk önmagunkról és egymásról. Kívánom, hogy mindebből minél több jusson ebben a tanévben - diákoknak, nevelőknek és szülőknek egyaránt! Legyen örömük a közös sikerekben és legyen erejük a nehezebb napokon is! Szép és sikeres tanévet kívánok mindannyiuknak!

(Nagybajom, 2026.09.01.)