Orbán Viktor interjúja a Transzilván YouTube-csatornának

Hát persze puliszkát mindig eszek, de ma is anélkül nem megyek haza, hogy miccset ettem ne volna, csorbát mindig, tehát benne vagyok az Önök életében.

Kádár Zoltán: Nagyon örülök, hogy jól érzi magát Erdélyben, akár nem is menne haza, és lehet, hogy sokan örülnének, ha itt maradna.

Nézze, szívesen maradnék egyébként, ha a munkám engedné.

Köszöntöm a Transzilván "Mélyvíz" nézőit! Kádár Zoltán vagyok. Meghívottunk Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke. Miniszterelnök úr, köszönöm szépen, hogy elfogadta a meghívást!

Én köszönöm, hogy itt lehetek.

A Transzilvánban ülünk. Mi jut Önnek eszébe erről? Arról, hogy transzilván? Van-e erdélyi érzés, hogy' érzi? Rengetegszer járt felénk.

Hogyne lenne! Magyarország, illetve a magyar világ egy színes világ. Még otthon sem egyszínű. Tehát ha elmegy az ember Zalába, vagy elmegy Szatmárba, azért az két különböző életérzés. Persze, hogy van! A nagy magyar világnak van vajdasági, felvidéki, meg van erdélyi része is, tehát transzilván életérzés van. Ráadásul a transzilván életérzés szerintem még a magyar közösségen is túlnyúlik, mert szerintem - de ez nem az én dolgom, hanem az Önöké - a transzilván életérzésben még a románok is osztoznak.

Van-e kedvenc erdélyi étele?

Nagyon kevés dolog van, amit én nem eszek meg, ha már egyszer megcsinálták, vagy elkészítették. Hát persze puliszkát mindig eszek, de ma is anélkül nem megyek haza, hogy miccset ne ettem volna, csorbát mindig, tehát benne vagyok az Önök életében.

Nagyon örülök, hogy jól érzi magát Erdélyben, akár nem is menne haza, és lehet, hogy sokan örülnének, ha itt maradna.

Nézze, szívesen maradnék egyébként, ha a munkám engedné. Egy évben egyszer-kétszer mindig érdemes eljönni ide. Ráadásul, ugye, össze van kötve ez a két világ. Transzilván - hívjuk így - világ meg a magyar világ. Rengeteg személyes kapcsolat meg sportesemények is, tehát ez a magyar világ egyre erősebben szervezi meg magát, és ez a politikán túl a kultúrában is látszik, a sportban is látszik, tehát fölemelő közös élményekben lehet része az embernek, ha idejön, de amikor Önök eljönnek Magyarországra, mondjuk, majd most, a hétvégén, szombaton játszunk a Puskás Stadionban az örmények ellen. Mindig szoktam találkozni erdélyi magyarokkal, akik jönnek Budapestre a meccsre. Ezek most már közös dolgok. Ez a határ egy közigazgatási dologgá vált. Valójában a kulturális, sport és gazdasági egységet ez már nem nehezíti, különösen azután, hogy Magyarországnak sikerült elérnie, hogy a románok is a schengeni térség részei legyenek. Ezzel nemcsak a románokon segítettünk, hanem a magyar nemzeti közösségeinken is.

Ha már említette a focit, nagyon röviden: hogy' látja a válogatott esélyeit?

Nem én vagyok a szövetségi kapitány számos okból. Ez az életérzés nemcsak az enyém. Van ez a magyar tréfa, hogy Magyarországon van talán a világon a legtöbb tehetséges szövetségi kapitány. Milyen kár, hogy nem érnek rá, mert vagy autót vezetnek, taxit, vagy éppen hajat vágnak, vagy éppen miniszterelnökök… Én is ebbe a sorba tartozom. Megyünk fölfele, de hát, ugye, elégedetlenek vagyunk meg türelmetlenek, ez érthető, hiszen mi valaha voltunk a világ tetején, de amíg visszakapaszkodunk oda, ahhoz el kell telnie még néhány évnek, és mindenki gyorsabban haladna, mint ahogy tudunk, de akörül talán nincs vita, hogy haladunk. Tehát, hogy minden évben egy lépcsőfokkal magasabb grádicson vagyunk.

Nemrég óriási öröm érte a magyar közösséget. Ugye, csütörtökön lett egy újabb Nobel-díjasunk, a tizenhatodik. Tudunk-e közösen örülni - mind a 15 millió magyar?

Én szeretném, ha sikerülne, bár Krasznahorkai László, akinek gratulálok ezúton is, kétségkívül nem a mi politikai fészekaljunk, hogy szerényen vagy visszafogottan fogalmazzak, mert még nem emlékszem arra, hogy valaha életében egy jó sort is leírt volna a nemzeti kormányról, de ez nem baj, ez most nem érdekes. Mert irodalmat nem lehet pártpolitikai szemüvegen keresztül művelni, és ott van egy komoly életmű, és ha egy magyar arra az elismerésre jut, hogy a világ összes írója közül éppen őt választják ki egy nemzetközi elismerésre, sőt a legmagasabbra, egy Nobel-díjra, akkor annak szerintem mindenkinek örülnie kell. Még nekem is, még nekünk is, akik a nemzeti oldalhoz tartozunk, és akik persze úgy gondoljuk, hogy a magyar irodalom nemcsak Kertész Imréből meg Krasznahorkai Lászlóból áll, mert előtte is voltak itt, meg jönnek is majd nagy írók, akik nem feltétlenül a nemzetközi liberális irodalmi tendenciákkal vehetők egy kalap alá, de ez most mind nem érdekes, ez egy nemzeti teljesítmény. És ezért Krasznahorkai Lászlónak hálásak vagyunk azért az életműért, amellyel kiérdemelt egy Nobel-díjat Magyarország számára. Mert persze neki adják át, de azért mindig úgy érezzük mi, magyarok, hogy ezt azért a magyar irodalom, a magyar kultúra, a magyar művészet, vagyis mi, magyarok kaptuk.

Ugyanígy, ha Szoboszlai rúgott egy gólt, mi rúgtuk a gólt, valahol ez is hasonló.

Meg győztünk Nándorfehérvárnál, meg fölvettük a kereszténységet, nem? Szóval vannak ilyenek. A magyar a múltról is többes szám első személyben gondolkodik.

Miniszterelnök úr egy podcastben így fogalmazott, hogy a magyar állampolgárság vér szerint van, tehát az állam nem létrehozza, hanem elismeri azt. Ugyanakkor sokszor lehet azt hallani Magyarországon, hogy csak az szavazzon, aki ott adózik. És ezt az utóbbi időben azért egyre többször megkapjuk mi, erdélyi magyarok is. Erdélyben is vannak ennek szószólói. Mit üzen azoknak az erdélyi magyaroknak, erdélyi magyar állampolgároknak, akik emiatt esetleg elbizonytalanodnak?

Nézze, először is azt üzenem, hogy ők egy nagy nemzeti közösséghez tartoznak, és a nagysággal együtt jár a sokszínűség. Tehát még a legalapvetőbb kérdésekben sem lesz soha 100 százalékos nemzeti egység, mert magyarok vagyunk, és ez nekünk nem megy. De a lényeg a többség meg a meghatározó erő. És a tekintetben a meghatározó erő, a nagy többség az erdélyi magyarok mögött áll, akik azt mondják, hogy egy magyar nemzet van. És a nemzetnek nincsenek határai. Az államnak vannak határai, a nemzetnek meg nincsenek. Az állampolgárság pedig nemzeti közösséget fejez ki. Ezért akinek magyar fölmenője van, vagyis saját magát magyar leszármazottnak tekinti, annak a dolgok természetes rendje szerint jár a magyar állampolgárság, hiszen a mi nagy nemzeti közösségünkhöz tartozik. E mögött az álláspont mögött ma nagy többség van. A következő kérdés az, hogyha ez így van, akkor a mindenkori magyar kormánynak, amely mégiscsak a magyar állam területén jön létre, van-e kötelessége a magyar állam területén, jelenlegi területén kívül élő magyar közösségek felé? Van! A magyar alkotmány világosan kimondja, hogy van kötelessége a határon túli, tehát külhoni magyar közösségek fenntartása, támogatása, segítése, identitásának megőrzése a mindenkori magyar kormány feladata. Szerintem ez egy tiszta ügy. És akkor van az a kérdés, hogy szavazzanak-e azok a magyarok, akik nem Magyarország területén laknak. Miután nem ők költöztek el Magyarországról, a magyarok többsége nem ment sehova, hanem odébb tolták az államhatárokat, az teljesen igazságtalan lenne, ha őket kizárnánk a választás és a szavazás lehetőségéből. Ezért megadtuk nekik a kettős állampolgárságot, és megadtuk a választáson való részvétel jogát is, és ez így is marad. Az, hogy a baloldal, amely internacionalista, és ezt a nemzeti dimenziót nem tudja, vagy nem tudja olyan mélyen befogadni, mint ahogyan a mi számunkra ez természetes, ez a magyar politika velejárója. Mindig lesznek olyanok, most is a Tisza meg a DK azt mondja, hogy a határon túli magyaroktól el kell venni a szavazati jogot. Ilyen mindig lesz. Az a fontos, hogy kisebbségben tartsuk őket.

Ugyanakkor támadnak bennünket, és azért mondom, hogy bennünket, mert, ugye, erdélyi magyarok vagyunk a Szülőföldön Magyarul Program miatt is, hogy ez igazságtalan előny lenne számunkra.

De miután szerintem a világban a nemzetek között van egy verseny, hogy ki maradt fönn, meg ki nem, hát hány nép hullott el mellettünk az elmúlt néhány száz évben, tehát nem könnyű a modern világban egy nemzetnek fönnmaradnia, és a nemzet fönnmaradása a teljes világban létező nemzeti közösség teljesítményétől függ, ezért segítenünk kell egymást. Az erdélyi magyaroknak is, sőt az Amerikában meg a Latin-Amerikában élő magyaroknak is segíteniük kell Magyarországot, és Magyarországnak is segíteniük kell őket. Mindenkinek másképpen, mert nyilván egy diaszpórában mást kell tenniük, mint a hatalmas, nagy, tömbben élő, milliós erdélyi magyarság esetében. És a Szülőföldön Magyarul Program meg az összes támogatás, ami a hitbéli azonosság megőrzését, a kulturális, nyelvi azonosság megőrzését szolgálja, az mind-mind minden magyarnak az érdeke. Nemcsak azoknak, akik itt vannak, hanem mindenkinek, aki a világ magyarságához tartozik. Egy világnemzet vagyunk, így alakult a sorsunk, de egyetlen magyar sem maradhat egyedül, nem érezheti magát egyedül, kell, hogy számíthasson a többiekre, ezért a magyar kormánynak ezt a lelkületet kell a működésén keresztül képviselnie. Ezért vannak ezek a támogatások. A libsik vagy a baloldaliak ebben pénzt látnak, ők támogatást látnak, és kétségkívül persze ebben van pénz is, meg a támogatás materiális valóság is. Na, de amit kifejez, az nem materiális, hanem jóval magasabb rendű dolog: a pénz meg az anyagi világ fölött álló, nemzeti összetartozás kultúrája és eszméje. Mi ezt látjuk bele, és addig, amíg mi vagyunk többségben, addig nem kell aggódni. És egyelőre mi vagyunk erős többségben.

Mit ad az egymilliós magyarság, erdélyi magyarság Magyarországnak?

Ad rengeteg komoly dolgot. Ilyen dimenziókat tudok fölvillantani. Van egy gazdasági együttműködés, hogy a balosok is értsenek valamit abból, amit beszélünk, meg a libsik, tehát van egy óriási kereskedelmi forgalom Románia és Magyarország között, annak tekintélyes részét az Erdélyben élő magyarok és a magyarországi magyarok közötti gazdasági együttműködés adja, hogy mondjak egy ilyen dolgot. Aztán rengetegen dolgoznak Magyarországon. A magyar munkaerőpiac nagy bajban lenne, hogyha egyébként a külhoni magyarok időnként különböző hosszúságú megbízásokkal nem jelennének meg a magyar gazdaságban. Aztán van a szellemi teljesítmény természetesen. Itt is írnak, olvasnak, kutatnak, alkotnak, Sapientia magyar nyelvű egyetem, az összmagyar teljesítményhez nagyon sokat tesznek hozzá. Kiváló szakmunkás intézményeink vannak, amelyeket magyar alapon hoztunk létre, ott is kiváló emberek dolgoznak. És a legvégén, amit a legnehezebb megérteni azoknak, akiknek az édesanyjuk nem a megfelelő meséket olvasta, amikor még gyerekek voltak, ezért balra sodródtak szegények, nekik ezt nehéz megérteni, de nagyon fontos dolog, hogy egy nemzetet mindig úgy kell elképzelni, a magyart mindenképpen, mint a kenyeret. A belseje az mindig puhább, és morzsolódik. Ami egyben tartja, az a héja. És a külhoni magyarság a héja. Tehát igazából, hogy kik vagyunk, mik vagyunk, miért fontos, hogy mi magyarok maradjunk, azt Budapesten nehéz megérteni, mert ott a magyarság teljesen természetes, nem kell érte harcolni, ott élünk ebben a magyar világban. De azok a külhoniak, akiknek a megmaradás, magyarként való megmaradás erőfeszítést igényel, hát ők azok, akik a leginkább egyben tartják ezt a kenyeret, egyben tartják a magyar nemzetet. Én azt gondolom, hogy külhoni magyarság nélkül a magyarországi magyarság is nagy bajban lenne.

A közösségi médiában eléggé felborult ez a magyar-magyar viszony az utóbbi időben. Innen érezzük azt, hogy sokan ellenünk fordultak. Ki lehet-e egyenesíteni még ezt a magyar-magyar viszonyt?

Nehéz dolog, mert a balosok meg a libsik egy fürge népség. Tehát ők, miután internacionalisták, állandóan nyitva van az ablak meg az ajtó, nézik, hogy mi zajlik a világban, és ha valami újdonság jön, egy pillanat alatt át tudják venni, és nem is tehetségtelenek. És amikor megjelent a digitális világ meg az egész online politika meg kultúra, ők ugrottak először. Amíg egy magyar konzervatív megmozdul, addig egy libsi hármat fordul. Tehát ezzel nekünk, hogy mondjam, saját erényeinket, de a saját gyengeségeinknek is tudatában kell lennünk. És itt van egy versenyhátrány. Tehát ezt a digitális teret a baloldal sokkal könnyebben lakta be. Ez igaz a politikára, a közéletre, igaz a kultúrára is. De haladunk szépen mi is a magunk ilyen kicsit konzervatív, lassúbb tempójában, és szép lassacskán, miután mi vagyunk többen, a végén majd ebben a térben is többségre jutunk. Jobb lenne ezt gyorsabban tenni vagy nagyobb lépésekkel haladni, de hát ennyit tudunk. De haladunk.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség kongresszusára érkezett. Milyen konkrét céllal?

Először is, mert meghívtak, és ha tehetem, akkor ennek a megtisztelő meghívásnak mindig igyekszem eleget tenni. Másfelől megkértek, hogy köszöntsem a kongresszust, tehát néhány gondolatot is meg szeretnék majd osztani a derék magyar atyafiakkal. És itt lesz a román miniszterelnök is, Bolojan miniszterelnök úr, vele együtt megjelenni az RMDSZ-kongresszuson, annak meg a két ország közötti együttműködés szempontjából kiemelkedő, szimbolikus értéke van.

Kiegyensúlyozottnak tűnik a román-magyar kapcsolat. Valójában ez az, vagy még mindig érezhető egyfajta bizalmatlanság?

Igen, de nem tudom, hogy ez valaha az életben eltűnik-e majd, tehát hogy mondjam. Beszéljünk egyenesen meg reálisan: ennek a két népnek olyan a közös történelme, ami nagyon különleges. És rengeteg konfliktus van benne. És rengeteg sérelem halmozódott föl, igazságtalanság, sok minden van ebben.

Nem lehetne ezt egyszer és mindenkorra valahogy…

Nem! Vannak az életben olyan dolgok, amelyekkel kapcsolatban a legmagasabb elvárásunk az lehet, hogy együtt élünk vele. Tehát vannak egymást kizáró igazságok, ilyen van. Ez nemcsak a politikában, meg a nemzetek kapcsolata, a magánéletben is van ilyen. Tehát igazából az a kérdés, hogy tudunk-e békés egyet nem értésben lenni. Mindig ez a kérdés. Egyébként nemcsak a nemzetek közötti politikában, hanem a belpolitikában is. Sose fogunk minden fontos kérdésben egyetérteni. Az a kérdés, hogy tudunk-e békésen egyet nem érteni. És egy ilyen történelemmel, mint a román-magyar közös történelem, azt kell tudnunk, hogy nem az a természetes állapot, amit most látunk, hogy béke van, összeműködés meg jószándék meg együttélésre való törekvés. Ilyen történelmi háttérrel ez inkább kivételes szakasznak számít, és döntést igényel. Tehát ez magától nem jön létre, akkor lesz csak a két ország között a különbségek fönntartása mellett is összeműködés, béke, egymást támogató politika, hogyha a két ország vezetői egyszerre, ugyanúgy gondolkodván döntenek arról, hogy márpedig békében és a közös fölemelkedés útján akarunk járni, illetve élni. Ez a kérdés! Most éppen olyan vezetése van Romániának, én úgy látom, amely ezt a döntést meghozta. A magyar kormány is ilyen. Tizenöt éve egy ilyen kormányt, sőt összességében húsz év óta egy ilyen kormányt vezetek. Mi keressük az együttműködésnek a módját. Ez minden nap döntést igényel, hogy a történelemnek az árnyékában ez az együttműködés meglegyen. Bolojan jó partner ehhez. Tehát eddig csak a legjobbakat tudom róla mondani. Nagyváradi ember, érti ezt a dolgot, ő is minden nap hoz egy döntést arról, hogy a két nép békében éljen, a két nép működjön össze. Ezt nem mindig sikerül végigvinni az apparátuson, de ettől még nagyon fontos, hogy a vezetők erre az összeműködésre és együttműködésre törekedjenek.

Ennek a jó együttműködésnek az egyik fontos láncszeme éppen az RMDSZ lehet, vagy éppen az RMDSZ az. Egy egységes nemzetállamban kormányon van a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, és ilyen körülmények között próbálja megvédeni a magyarok jogát.

Az RMDSZ egy komoly múltat tudhat maga mögött. 35 éves, ugye, lesz most, ezért is vagyok itt, félkerek évforduló, mondjuk így. Az RMDSZ a Bukarestben a mi számunkra a józanság hangja meg az ésszerűség hangja. Tehát szerintem minden magyar függetlenül, hogy hol él, büszke lehet az RMDSZ-re, mert az RMDSZ egy minőségi kormányzati teljesítményt tud letenni az asztalra, mindig is azt tudott. Tehát ebben a román világban szerintem van is egy ilyen respektje és elismertsége.

Nem is véletlenül mondják a románok is, hogy a legjobb politikusok közé tartoznak.

Igen, tehát kétségtelen ez egy minőség. Az RMDSZ egy minőséget képvisel, fölkészült emberek, komoly emberek, kormányzati tapasztalattal rendelkeznek, nem olyan egyszerű egy kormányt elműködtetni, mint az ember egyébként, mondjuk, az Ön székéből is akár vagy borbélyszékből, vagy a taxisofőrnek az üléséről gondolná, mert persze mint szövetségi kapitánynak is mindenki alkalmasnak gondolja magát, mert hát magyarok, és a miniszterelnöknek is alkalmasnak gondoljuk mindannyian magunkat. Ez nem így van, egy bonyolult gépezet egy kormányzati munka. Ezt ismerni kell, ehhez tapasztalat kell, ehhez tudás kell, talán valamennyi tehetség sem árt, és az RMDSZ-ben ez mind megvan. Az RMDSZ nagy értéke a román politikának, és nagy értéke a magyar nemzetpolitikának is. Tehát én azt gondolom, hogy persze magyarként román kormányban lenni aztán egy nehéz feladat, de az RMDSZ jól állja a sarat.

Hogyan látja Románia helyét itt, a térségben? Ugye, fekete-tengeri kikötő, ő is szomszédos Ukrajnával, szövetséges, partner…

Nagyon nehéz. Románnak lenni se könnyű. Tehát egy kritikus pontján fekszik a kontinensnek ez a terület. Először is itt van a nyugati irány, Magyarország felé, az is komplikált neki, akkor itt van az egész Fekete-tenger, ami magában fogja még az oroszokat is, ugye. Érintkezik a Kaukázussal, a török világ felé is kapu, tehát jó román nemzetpolitikát folytatni nem lehet egyszerű. Nem az én dolgom, hogy ebben gondolkodjam, de mikor olvasom őket, nagyon színvonalas nemzetpolitikai vagy nemzetstratégiai, geopolitikai írásokat tesznek közzé egyébként román intézmények. Ezek eljutnak Budapestre, és ezeket én olvasom, ezek színvonalasak. És látszanak benne azok a dilemmák, amelyek körül a román nemzetpolitikai gondolkodás is forog. Dehát az ő dolguk, nekünk a magyar nemzetpolitikával kell foglalkoznunk.

Sport volt az elején, legyen egy kicsi még a végén. Az FK Csíkszereda megszerezte első győzelmét, történelmi győzelmét.

Igen, hét vagy nyolc fordulót kellett várnunk, igen.

Többet: tizenkettőt… Követte az eseményt?

Óh! Persze, követem a magyar csapatokat mindenhol a Kárpát-medencében.

Sepsi OSK?

Ilyen ez a futball. Ezt tudom mondani, egyszer fent, egyszer lent. Hol kerék, hol talp, ahogy ezt mondják, most épp talp, most nem kerék, nem fut a szekér. Szoktam beszélni a tulajdonossal is, hogyha találkozom vele. Ő például rendszeresen föl szokott tűnni a magyar válogatott budapesti meccsein, és ha itt vagyok Erdélyben, akkor mindig találkozom vele. Nincs könnyű dolga. De, ugye, az egy nagy beruházás, egy nagy fejlesztés, egy nagy elszánás, hogy a Sepsi OSK ott legyen a román élvonalban, és az, hogy most kiestek. A Puskás Akadémia is esett már ki az NB I.-ből, aztán csak visszakapaszkodtunk. Úgyhogy sok sikert kívánok nekik! Nem lenne jó, hogyha szétfolyna, elesne, elporladna az a munka, az a tőke, amit a tudásban is meg pénzben is az elmúlt években a tulajdonos meg a tulajdonosok meg a szurkolók meg a közösség, ami fölépül egy sportegyesület köré, mert, ugye, ott nem tizenegy játékosról beszélünk, hanem egy óriási közösségről, nem lenne jó, hogyha egyszer csak eltűnne a semmiben, úgyhogy szurkolok nekik, és amennyire tudom, támogatom is őket.

Nemrég beszélgettem Rakonczai Gáborral, Rasovszky Kristóffal. Ugye, mindannyian a 15 millió magyarnak köszönték a szurkolást. Ugyanúgy Kapu Tibor a világűrből. És most itt van Bölöni László, akiről megjelenik egy film. Látta a trailert?

Nem, azt láttam, hogy jön a film, de nem láttam a filmet magát.

Bölöni László mit jelent a magyarság számára?

Ugye, én öreg ember vagyok már, én még a nyolcvanas évekre is emlékszem, amikor az a csapat, amiben Bölöni játszott, az még bajnokok, tehát BEK-et nyert, az a világ teteje volt akkor, és ő abban meghatározó szerepet játszott. Ez a rengeteg melót végző középpályás szerep, amit ő játszott, egy kulcsszerep volt abban a csapatban, úgyhogy mi ismerjük az ő nevét nagyon régről. Időnként csalogatták is látom Erdélyben a politikába, még Magyarországon is fölmerült időnként a neve itt-ott, ami azt mutatja, hogy van bizalom is iránta. És ami nagyon nehéz, hogy egy sikeres játékos edzőként is helytálljon, ráadásul egy számára idegen közegben, ő Franciaországban ért el komoly sikereket, az azt mutatja, hogy büszkék lehetünk rá, komoly dolgot tett le az asztalra. És magyarként egy román válogatottban, ne is mondjad, annál bonyolultabb dolgot nehéz elképzelni. De hát helytállt.

Miniszterelnök úr, köszönöm szépen, hogy elfogadta a meghívásunkat, és ha maradni szeretne, maradjon nyugodtan.

Köszönöm szépen!