Orbán Viktor beszéde a Digitális Polgári Körök első országos találkozóján

Jó napot, kedves Digitális Polgári Körös Barátaim itt, a Papp László Arénában és online is!

Bírjátok még? Van még szufla? Akkor elmondom. Köszönöm Nektek, hogy ma így lehetünk együtt. Már megint egész jól nézünk ki. Sőt, egyre jobban. Olyan sokan vagyunk, hogy lassan kinőjük az összes konferenciatermet és sportcsarnokot. Sokan vannak, akik jöttek volna, de már nem fértek be, őket külön is üdvözöljük. Napról napra százával és ezrével vagyunk többen. Úgy látom, legközelebb már csak a Jóisten szabad ege alatt férünk el, ezért a következő találkozásunk lehetne egy új Békemenet, mondjuk, október 23-án…

Látom, itt vannak a régi polgári körös bajtársaim, még 2002-ből. Te jó ég! Az már 23 éve volt! De megvagyunk, itt vagyunk, és készen állunk. Úgy látom, agyonütni se lehet bennünket. Látom, itt van velünk Bencsik András. Nélküle nincsenek polgári körök. Kedves András, mindent köszönök! Láttuk Kudlik Júliát, aki ma is utolérhetetnen. Isten hozta, Júlia! És persze Philip. Köszönöm, hogy itt vagy. Kossuth tér és Philip összenőtt, mint az Üvegtigrisben Róma, gondolák. Nem lepődnék meg, ha Hende Csaba is itt bujkálna valahol, de nem teheti, mert felvitte az Isten a dolgát, és alkotmánybíró lett. Gratulálunk, Csaba, sok sikert! És látom Kiss-B. Atillát, ma már főigazgató urat, aki végighazámhazámozta velünk egész Magyarországot. Isten hozott, Atilla! Köszönünk mindent! És persze Szarka Tamás. Adja a Jóisten, hogy még sokáig legyen úgy, hogy ő énekel, az asszonyok könnyeznek, mi, férfiak meg elrejtve az érzéseinket úgy teszünk, mintha itt se lennénk. Tamás, Neked is köszönünk mindent! És a nap híre, nem csalás, nem ámítás, az egész világ láthatta: Demjén Ferenc, Rózsi visszatért! Imádkoztunk a felépüléséért, hála Istennek, ma itt lehet velünk. Üdv újra itt! És remélem, itt van velünk Schmitt Pál elnök úr és Katica is. Nélkülük nem történhet semmi fontos a nemzeti oldalon. Szervusztok! És látom Máthé Zsuzsit is, egyik koordinátorunkat, a Misszió polgári kör alapítóját. Keresztény magyarok nélkül nincs polgári Magyarország, és nincsenek polgári körök sem. Köszönjük, Zsuzsi! És láttam többeket, akik a 2006-os októberi lovasroham és gumilövedékzápor idején álltak helyt. Őket is tisztelettel köszöntöm! És látok rengeteg szép és tehetséges fiatalt, akik nem akarnak úgy járni, mint a szüleik, akiknek a gyurcsányos, IMF-es és devizahiteles csőd után mindent elölről kellett kezdeniük. Hajrá, Fiatalok! Oda Nektek az oroszlánt is! És találkoztam békésiekkel. Tegnap jelentettünk be egy hatalmas beruházást Békéscsabán. Trump elnök úr azt mondaná a maga utánozhatatlan stílusában: "big and beautiful." 2.500 munkahely, 280 milliárd forint befektetett tőke. A békési fiatalok végre otthon is boldogulhatnak. Ígérem, ezután sem fogunk megfeledkezni Rólatok. Jövő héten Lőkösháza-Békéscsaba vasútvonal-átadás. Találkozunk! És láttam, akik Kelet-Magyarországról érkeztek. Ott pedig, Barátaim, gyárátadó dömping várható. Ti, kelet-magyarországiak, Barátaim, megmutattátok, hogyan lehet egy leírt térségből visszakapaszkodni a gyorsan fejlődők közé. Bravó! Mi olyan gazdaságot építünk, ahol a kenyér szélére is jut vaj. és látom Gyopáros Alpárt, Gyopit, a vidéki polgári köröket. Igen, a falusiak is számíthatnak ránk, elvégre a vér nem válik vízzé. És látom a helyieket is Budapestről. Barátaim, Budapestet sohasem adjuk föl! Sohasem törődünk bele, hogy a liberálisok meg a tiszások migránssimogató, kábítószerfészek, LMBTQ-paradicsomot csináljanak a nemzet fővárosából. Nem, nem és nem! Ugye, Alexandra?

Barátaim!

Ennyit a köszöntésekről. Nos, vágjunk a közepébe! Az ember azt gondolná, hogy egy nemzedék életében legfeljebb egy korszakos változás történik, ha egyáltalán. Az ember azt is gondolja, ez jól van így, mert az állandóság, a stabil világhelyzet több esélyt ad a boldog életre. A korszakváltás, az új fejezetek inkább felkavarodást, viszontagságot hoznak. Ez így van. Egy nemzedék számára egy új történelmi fejezet éppen elegendő teher és feladat. Milyen kár, hogy a nagy változások gyakoriságáról nem mi szoktunk dönteni! Mert nem vagyunk, Mohács óta biztosan nem vagyunk hozzá elég nagyok és erősek. Ha tetszik, ha nem, már évszázadok óta minden magyar nemzedék élete, életének minősége és boldogsága is azon múlik, hogyan navigáljuk Magyarország hajóját a birodalmak keltette hullámverésben. Nagyszüleinktől elpártolt a szerencse. Nekik nem egy, hanem két korszakváltás is jutott. Első világháború és országvesztés. Második világháború és kommunizmus. Nem tudták se az első, se a második világháborún kívül tartani Magyarországot. Így aztán mindkét nagy háborúból is vesztesként és súlyos veszteségekkel jöttünk ki. Mikor fiatal voltam, azt gondoltam, hogy mi, magyarok a XX. századot elvesztettük. De majd a XXI.-et, azt meg fogjuk nyerni. Ilyeneket gondol az ember, ha gyerekkorában az édesanyja Toldit, Hunyadit, János vitézt és magyar mondákat olvas neki esténként. Mikor a saját életemre gondoltam, úgy képzeltem, hogy egy vesztes országban születtem, de egy győztes országban fogok meghalni. Azt gondoltam, hogy majd mi, mi naggyá tesszük Magyarországot.

Ez szép és jó, sőt dicséretes. De mit is jelent a győzelem? Azt tudjuk, mit jelent a győzelem egy háborúban. De mi nem akarunk háborút, mi egyetlen magyar életet sem akarunk elveszíteni. Akkor hogy' értsük, mit jelent a győzelem békeidőben egy nemzet és egy nemzedék számára? Én negyven év után értettem meg, hogy a győzelem békeidőben minden népnek mást jelent. Ha magyarnak születtél, a győzelem az, ha képes vagy megváltoztatni a mások által rád mért, a mások által neked szánt sorsot. A XX. században az akkori ellenségeink azt a sorsot szánták nekünk, hogy kicsik legyünk és szegények. Örökre. Az idők végezetéig.

A mi nemzedékünk úgy döntött, hogy a XXI. században nem így lesz. Most úgy lesz, ahogy mi akarjuk. És mi azt akarjuk, hogy Magyarország és mi, magyarok nagyok legyünk és gazdagok, egyszerűen naggyá tesszük Magyarországot. Ezért, kedves Barátaim, felbecsülhetetlen érték minden Nobel-díj, minden új, világszínvonalú kutatóközpont, újabb magyar űrhajós és Oscar-díj, minden olimpiai arany, magasba kúszó magyar zászló, a nemzetközi szakmunkásverseny érmei, a büszkeségre okot adó, becsülettel elvégzett munka, és ezért őrhely minden egyes magyar újszülött. Nos, ha magyar vagy, ez a győzelem. Azt is gondoltam negyven évvel ezelőtt, hogy ehhez elegendő lesz egy nagy korszakváltás. Egy nagy, világméretű átrendeződés. Elég lesz kibírni egyetlen hatalmas vihart, egy óriási hullámverést. Azt gondoltam, elég lesz egy ügyes manőver a kormányostól és a legénységtől, aztán nyugodt vizek, növekedés és gyarapodás. Álom, álom, édes álom. Ember tervez, Isten végez. A valóság: pénzügyi válság, népvándorlás, COVID, háború és az a káosz, amit ezek együtt okoztak, és amivel most kell szembesülnünk.

Barátaim!

Az Európai Unió hajójának bordázata nem bírta az ütéseket, és beszakadt. Ömlik be a víz. Az Európai Unió már az oldalára dőlt. A pénzügyi válság, a migráció, a háború és az óriás bajok árnyékában liliputinak bizonyuló európai vezetők - Weber nagyúr és társai, együtt - csődtömeget csináltak az Európai Unióból. Adóssághegyek, migránsok tömegei, utcai erőszak, a háború egyre sötétebb árnyai, tömeges elbocsátások, kilövő rezsiárak, megfeneklő háztartások milliói és riadt csirkeként futkározó brüsszeli bürokraták. Mint egy rossz GPS: mindig újraterveznek, de sosem érnek célba. Ma ez az európai valóság.

Barátaim!

A mi nemzedékünk egy korszakváltást 1990-ben már megcsinált. A hidegháborúnak véget vetettünk. A Szovjetuniót vér nélkül felszámoltuk. A kommunistákat polgárháború nélkül elzavartuk - bár visszamásztak az ablakon. És Magyarországot kimentettük a kommunizmus lehulló gerendái alól, egyetlen emberélet elvesztése nélkül. Azt gondoltam, megcsináltuk, jöhet az egyszerű és unalmas kormányzás. Nehéz szívvel mondom, most, 35 évvel később szertefoszlott az a reményünk, hogy a biztonságos és boldog élethez elegendő lesz egy korszakváltás. Ezt a lehetőséget az európai vezetők elszúrták, az esélyt eltékozolták. Itt áll előttünk egy kontinensnyi csődtömeg, amit Európai Uniónak hívnak, és amelynek mi is a tagjai vagyunk. Magyarország a hazánk, Európa az otthonunk. Mi lesz most? Mi lesz velünk, magyarokkal? Nos, kedves Barátaim, ez éppen most dől el.

Barátaim!

Beszéljünk hát arról, mitévők legyünk! Amire ebben a helyzetben szükségünk van, az a bátorság. Szükségünk van először is intellektuális bátorságra. Aztán szükségünk van politikai bátorságra. És aztán szükségünk van, lesz személyes bátorságra. Intellektuális, szellemi bátorság kell, hogy vegyünk egy nagy levegőt, és kimondjuk: Európa világa, ahogyan eddig ismertük és szerettük, véget ért. Ha letagadjuk, időt veszítünk, ha kimondjuk, időt nyerünk. Minket még úgy neveltek, hogy a vasfüggönytől nyugatra minden jó, sőt minden jobb. Azt mondták, ha beállunk a sorba, ha nem okoskodunk, ha egyszerre lépünk, mi is kapunk rétest estére. Akkor béke, jólét és szabadság vár ránk. Nem így lett! Többé senki sem tagadhatja, hogy Európa nyugati fele súlyos válságban vergődik. A német kancellár minap bejelentette a jóléti állam végét. A franciák államadóssága a 120 százalékhoz húz. Energiaárak az egekben, háromszor-négyszer magasabbak, mint az Egyesült Államokban. A brüsszeli zöldpolitika megöli az európai ipart. Az Egyesült Államokkal kötött vámmegállapodás pedig egyszerűen tragikus. Ha ezt filmen látnánk, már rég kikapcsoltuk volna, olyan pocsék a forgatókönyv. De sajnos ez nem film, nem tudjuk kikapcsolni.

És ezt nem én mondom, kedves Barátaim, hanem Mario Draghi, az Európai Központi Bank korábbi elnöke, aki az uniós fészekaljhoz tartozik. Le is írta, minap el is mondta: Európa bajban van, az összeomlás felé botorkál. Persze mindannyian rajongunk Rómáért, csodáljuk Párizst, Münchenben sört inni csodajó, és Bécs is fantasztikus. De legyen intellektuális bátorságunk, kellő szerénységgel, de mondjuk ki: nem szabad őket másolni, mert mi is vesztőpályára kerülünk. Sőt, értsük meg, ha ők azt csinálták volna korábban, mint amit most csinálnak, sohasem jutottak volna olyan magasra, ahol néhány éve még voltak. Legyen intellektuális bátorságunk, és mondjuk ki: a magyar migrációs politika jobb, mert mi migránsmentes ország maradtunk; a mi családtámogatási rendszerünk jobb, mert a munkát ötvözi a gyermekvállalással, és a mi adórendszerünk jobb, mert nálunk aki dolgozni akar, talál magának munkát.

Barátaim!

Higgyünk a szemünknek, támaszkodjunk a tényekre, merjünk a saját utunkon járni, és merjünk saját gazdaságot építeni. Merjük újra naggyá tenni Magyarországot!

És, kedves Barátaim, most beszéljünk a politikai bátorságról. Mert most kell politikai bátorság is. Ebből ráadásul jó nagy adag kell, mert nyíltan meg kell mondanunk Brüsszelben, hogy elutasítjuk azt az utat, amelyet Brüsszel ajánl nekünk. A brüsszeli út kiszolgáltat bennünket, szuverenitást csonkol, háborúba visz, ránk kényszeríti, amit nem akarunk, és előírná, hogyan éljünk. Ha a brüsszeli útra lépünk, a magyarok pénze Ukrajnába kerül. Mert Brüsszel háborúban áll, ahhoz pénz kell, és már neki sincs elég. A brüsszeli út magasabb vállalkozói adókat, magasabb jövedelemadót, és a családi adókedvezményeink megkurtítását jelentené. Rosszabb, mint a tízcsapás. És hiába ütnek-vernek bennünket Brüsszelben, bármilyen politikai túlerő fúj is ránk, bátornak kell maradnunk. Brüsszelben csikorgathatják a fogaikat, de itt nincs háború, és nem is lesz, nincsenek migránsok, és nem is lesznek, Ukrajna nem tagja az EU-nak, és nem is lesz, mert háborúba rántaná, és csődbe vinné Magyarországot. Barátaim, nekünk nincs szükségünk odakozmált brüsszeli receptekre!

Vannak viszont saját, fantasztikus terveink, van előttünk biztató perspektíva, széles látóhatár, és van bennünk mérhetetlen tettvágy és ambíció, hogy nagy dolgokat vigyünk véghez. Európa legvonzóbb otthonteremtési programját futtatjuk. Tudjátok: 3 százalék. Megindítottuk Európa legnagyobb adócsökkentési programját. Olyat, amilyet nem látott a világ. S most, amikor látja, nem hisz a szemének. Megkétszerezzük a gyerekek utáni adókedvezményt, adómentes a gyed és a csed, és a legalább két gyermeket vállaló édesanyáknak életük végéig nem kell jövedelemadót fizetniük. És - mint hallhattuk Lázár Jánostól - asztalon van Magyarország következő tíz évének fantasztikus országépítési terve is. És közben megvédjük a határainkat. Nem sumákolunk, nyíltan vállaljuk, hogy migránsmentes Magyarországot akarunk. Brüsszeli migrációs paktum: abcúg, eb ura fakó! A brüsszeli út biztos bukás, a nemzeti út garancia Magyarország jövőjére. Szijjártónak sűrű hónapjai lesznek. Ennyit a politikai bátorságról.

Barátaim!

És most beszéljünk a személyes bátorságról is! Élőben láthattuk és hallhattuk Lázár Jánost, a nemzeti oldal legbátrabb politikusát. Tanuljunk tőle! Amikor Magyarország hét hónap múlva választ a brüsszeli út és a magyar út között, személyes bátorságra is szükség lesz. Cseh Tamás énekli: "állj ki a házad elé, próbáknak ideje ez itt." Nos, ezért vagyunk most itt. Ezért alapítottuk meg a Digitális Polgári Köröket. Mert, Barátaim, a brüsszeli út hívei már megszervezték magukat, pontosabban Brüsszel már megszervezte őket. Már vannak pártjaik, NGO-ik és médiájuk is Magyarországon. Ugrásra készen várják, hogy végrehajtsák, végrehajthassák Brüsszel utasításait. Berendezkedtek a digitális térben. Elfoglalták és kisajátították. Megszervezték magukat. A maguk képére formálták. Megfélemlítik azokat, akik nem értenek velük egyet. Azt akarják, hogy húzódj vissza a házadba. Ezért árad az agresszió, az erőszak, a durvaság. Ezért hordanak fegyvert a gyűléseken. Ezért dübörög a rágalomhadjárat a nemzeti és keresztény művészek, a nemzeti média, a nemzeti pártok és vezetőink ellen.

Barátaim!

Ezen csak akkor tudunk változtatni, ha a hazaszerető magyarok kivívják méltó helyüket a digitális világban. Ha a közösségi médiában is megmutatjuk, milyenek vagyunk. Mi nem visszahúzódunk, hanem kiállunk a házunk elé. Ha megtámadnak, nem hátra lépünk, hanem előre. 72 ezren csatlakoztak a Digitális Polgári Körökhöz, és 46 ezren szálltak be a Harcosok Klubjába. A gyűlöletet építő globalista hálózat monopóliumát ezzel megtörtük. Vége a jóérzésű és hazaszerető magyarok digitális kiszolgáltatottságának. A Digitális Polgári Kör biztos védelmet nyújt az online térben tomboló, baloldali őrjöngéssel szemben, és másfelől hatalmas építő energiákat szabadított föl. Ez a digitális honfoglalás. Jelentem, a Vereckei-hágón átkeltünk. Előretolt helyőrségünkkel, a Harcosok Klubjával együtt mintegy 120 ezer főt számlál a patrióták digitális hálózata. Ma ország-világ megláthatja, a digitális teret sem engedjük át a brüsszelitáknak. A digitális tér is Magyarországhoz tartozik. Itt is megvédjük a hazánkat, megvédjük a szabadságunkat, itt is dolgozik már a nemzeti algoritmusunk. Ez Magyarország XXI. századi végvárrendszere. A következő hónapokban meg kell kétszereznünk az erőnket. A Digitális Polgári Körökkel beterítjük az egész országot. Ott kell lenni mindenhol. El kell mondanunk mindenkinek, hogy Magyarország egy új korszak határán áll. El kell mondani mindenkinek, hogyan kerüljük el a tévutat, és induljunk el a jó úton.

Barátaim!

Mi kell ehhez? Hogy ez sikerüljön, mindenkire szükségünk lesz a digitális térben is. Két csapatunk van. Vannak a harcosok. Őket küldjük előre, a csatába. Ők szállnak vitába, ők állnak bele a reménytelen helyzetekbe is, grabancon ragadják a hazugságokat, és leleplezik a propagandát. Mint az Írásban: az egyik kézben mindig kardnak kell lennie. És vannak a Digitális Polgári Körök. Mert a másik kézben mindig vakolókanálnak kell lennie. Ti vagytok a digitális hátországunk, a támaszunk, a gerincünk, a várunk, Ti vagytok az országépítők. Azt tanultuk matekórán, hogy a kör a sík azon pontjainak halmaza, amelyek azonos távolságra vannak a sík egy meghatározott pontjától, magyarul a közepétől. A kör közepén a hazánk, és körülötte mi, sok százezren. Mindenkit várunk, aki szereti a hazáját, akinek fontos Magyarország, és aki nem akar Brüsszel alázatos szolgája lenni. Mindenkit várunk, aki bízik magában, segít a társának, büszke a hazájára, és készen áll, hogy lelkéből és szívéből szolgálja Magyarországot.

És végül, útravalóként kérlek Benneteket, sohase felejtsétek el, mi továbbra is hiszünk a szeretet és az összefogás erejében. Igaz ügyet szolgálunk. Tudjátok: fontos dolgokban egység, mellékesekben szabadság, mindenekben szeretet. Nagyok vagyunk, sokan vagyunk, erősek vagyunk, győzni fogunk, és naggyá fogjuk tenni Magyarországot - ha ti is úgy akarjátok.

A Jóisten mindannyiunk felett, Magyarország mindenek előtt! Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!